Rámutatás és megnevezés – a japán módszer

A SafeTrain Kft-nél folyamatosan kutatjuk azokat a nemzetközi jó megoldásokat, amelyek pozitív hatással vannak a biztonságra. Így találtunk rá a Nyugaton kevéssé elterjedt Rámutatás és megnevezés módszerre, amelyet a szerző, Christoph Roser, az AllAboutLean.com szerkesztőjének hozzájárulásával most magyarul is megosztunk. (A példákat a könnyebb feldolgozhatóság kedvéért egy-két helyen magyarítottuk.)

A Rámutatás és megnevezés eredetileg a japán vasutaknál használt biztonsági módszer, ami kitört a vasúti alkalmazási körből, és egyre szélesebb körben használatos. Alapötlete, hogy minden biztonsággal kapcsolatos észlelésre rámutatunk és hangosan kimondjuk a tapasztaltakat.

A technika

A videóban szereplő példák elhelyezkedése. Kép forrása: AllAboutLean.com

A Rámutatás és megnevezés együtt használja a ránézést, a rámutatást, a megfigyelés kimondását, és a saját hangunkra figyelést. Néhány példa: A lassan bejárandó pályarészhez közeledve a mozdonyvezető rámutat az előjelzőre, kimondja, hogy

„80-as lassújel 1000 méter múlva.”

Egy állomásról kihaladás közben a mozdonyvezető rámutat a menetrendre, és kimondja, hogy

„Indulás Kelenföldről 15 óra 12 perckor.”

A jegyvizsgáló csukódás után rámutat az ajtókra, és megállapítja:

„Az ajtók zárva.”

Tucatnyi hasonló példát lehetne felhozni, ahol ezt a technikát alkalmazzák. A lentebbi videóban láthatunk közülünk néhányat, ráadásként egy Toyota dolgozót, aki közúton átkeléskor alkalmazza.

A videó a Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 Unported License (CC-BY-SA 3.0) feltételei szerint használható, vagyis szabadon felhasználható akár kereskedelmi célra is, mindaddig, amíg a felhasználó szerzőként feltünteti Christoph Roser-t az AllAboutLean.com szerkesztőjét, és a végtermék is a CC-BY-SA 3.0 licenc alá tartozik.

Japánban ezeket a technikákat különböző megnevezésekkel illetik; például Shisa kanko (指差喚呼); Shisa kakunin kanko (指差確認喚呼); Yubisashi koshō (指差呼称), vagy Shisa koshō (指差呼称).

A Rámutatás és megnevezés hozzáadott értéke

Kép forrása: AllAboutLean.com

A Rámutatás és megnevezés együttműködést és együttes reakciót kíván meg művelőjének agyától, szemétől, kezeitől, szájától és fülétől. Nem csak ránéz valamire, de rá is mutat, és ki is mondja megfigyelését – a módszer segít elkerülni egyrészt koncentrációjának szétesését, másrészt segít a figyelemösszpontosításban és jelentudatosságban. Egyszerű feladatok esetén (és a legtöbb feladat elegendően egyszerű) a módszer használata a hibák előfordulását 85%-kal csökkenti. Egyes társaságok csak a rámutatást, vagy csak a megnevezést használják, de a módszer akkor a leghatékonyabb, ha kombinálják a kettőt.

Mindezeken felül a Rámutatás és megnevezés egyszerű folyamatfelügyeletet is lehetővé tesz. A dolgozó megfigyelésével az ellenőrzést végző könnyen meggyőződhet róla, hogy a járművezető megfigyelte a jelzőt, vagy ellenőrizte a menetrendet. Ezek az előnyök megkönnyítik a járművezetők képzését és a hibák korrigálását.

A módszer a japán vasutaknál 30%-kal csökkentette a balesetek és rendkívüli események számát, elősegítve, hogy a vasúti utazás a világon a legmegbízhatóbbá és legbiztonságosabbá váljon (nem feltétlenül a legolcsóbbá).

Példák

Kép forrása: AllAboutLean.com

A japán vasutaknál bármire, amire rá kell nézni, azt általában meg is kell erősíteni a Rámutatás és megnevezés módszerével. Legelőször is a jelzők megfigyelését kell említeni, amelyek megengedik, vagy megtiltják a vonatok továbbhaladását, sebességcsökkentésre adnak parancsot, vagy a megállás helyét jelölik ki.

Kép forrása: AllAboutLean.com

Ezt a módszert használják a menetrend betartásához is. A mozdonyvezető minden megállóhelyen rámutat a menetrend megfelelő sorára, hogy ellenőrizze az előírt érkezési és indulási időt. Természetesen az órára pillantáshoz is hozzá tartozik az órára rámutatás. Hozzá tartozik, hogy Japánban a mozdonyvezető nem vihet magával szolgálatba mobiltelefont, mivel a mobilozás mozdonyvezetés közben legalább annyira veszélyes, mint autóvezetés közben.

Mikor a vonat megáll, a mozdonyvezető a sebességmérőre mutatva tudatosítja a tényt. Az állomási- és vonatkísérő személyzet végigmutat a peronon, ellenőrizve, hogy a fel- és leszállás befejeződött, ebből a célból kiegészítésképpen gyakran a megfigyelő monitorokra is rámutatnak.

Japánon kívül is használják

Kép forrása: AllAboutLean.com

A rendszert a japán vasúti társaságok kb. 1900 óta kezdték használni, mostanra egész Japánban széles körben elterjedt.

A módszer a vasúti társaságok körein kívül is teret hódított. A Japán Iparbiztonsági és Egészségügyi szervezet a Rámutatás és megnevezés módszerét úgy 1980 körül kezdte alkalmazni képzésein, elősegítve a módszer terjedését.

Néhány társaság megköveteli alkalmazottaitól a rámutatás és megnevezés alkalmazását, közúton átkeléskor; bár ezen a téren a híres japán szabálykövetés mutat hiányosságokat. A Toyota központjában a dolgozók mintegy 5%-a követte a módszert. Mellettük néhány japán autóbusz-társaság is használja az eljárást.

Az iparban is teret nyert a módszer, például egyes nyomtatott termékek ellenőrzésekor; az ellenőrzést végző rámutat minden egyes ellenőrizendő pontra. Villanyszerelők mutatnak rá vezetékekre, mondva:

„Áramütés-veszély. Rendben.”

Munkahely biztonságának ellenőrzésekor rámutatnak a javítandó járműre:

„Motor leállítva. Rendben.”

Szelepek nyitásakor és zárásakor rámutatnak:

“Megfelelő szelep kinyitva”,

vagy

„Megfelelő szelep elzárva”.

Számos példa található az iparban, habár nem minden társaság használja a módszert. Néhány építőipari vállalat viszont alkalmazta ezt a biztonsági megközelítést.

A külföldi (nem japán) példák közül elsőként említendő a New York-i metró, bár sokkal kisebb elterjedtséggel; találkozunk vele néhány koreai és taiwani vonaton, és építőipari vállalatoknál Hong Kongban. Ezeken kívül a világ többi részében elég kevés példát találni.

Elfogadási problémák

Kép forrása: AllAboutLean.com

Magával a rendszerrel nincs semmi baj; az emberek többsége mégis nehezen fogadja el. Rámutatni valamire, főleg rámutatni és megnevezni a kívülálló számára elég furcsa. Ha megkérnénk egy átlagos nyugati mozdonyvezetőt, hogy mutasson rá minden jelzőre, valószínűleg egy másik ujját mutatná felénk (még ha csak gondolatban is).

Eleinte a japánok is ellenérzéssel viseltettek a módszer iránt, belekerült némi erőfeszítésbe, hogy túltegyék magukat a zavaró érzésen. Mára azonban része mindennapi életüknek.

Share