Beszéljünk az adósávokról és az adócsökkentésről úgy, hogy mindenki könnyen megértse. Tegyük fel, hogy tíz ember minden nap együtt megy ebédelni. Tízük számlája együtt pontosan egy százas (az egyszerűség kedvéért pénznemekkel ne foglalkozzunk). Ha sávos adórendszerhez hasonlóan fizetnék számláikat, valahogy így oszlana meg a költség:
Az első négy ember – ők a legszegényebbek – semmit nem fizetne; az ötödiknek egy fabatkába kerülne az ebéd, a hatodiknak háromba, a hetediknek hétbe, a nyolcadiknak 12-be, a kilencediknek 18-ba, míg a tizedik – a leggazdagabb – 59-et fizetne.
Így tehát a tíz ember minden nap együtt ebédel egy étteremben, és mindegyik egész jól meg van elégedve a helyzettel – egészen addig, amíg a tulaj nem gondolt egyet (közgazdászok azt mondanák, adócsökkentés következett be):
– Mivel Önök nagyon jó ügyfelek – mondá a tulaj – úgy gondoltam, 20 fabatkával csökkentem az ebédjük árát, így mától csak 80-ba kerül.
A társaság továbbra is a jól bevált módszer szerint szerette volna fizetni a számlűt. Tehát, az első négy továbbra sem fizetett semmit, ezután is ingyen ettek. De mi történt a többi hattal, a fizető vendégekkel? Hogyan tudták leosztani a kedvezményt, hogy mindannyian jól járjanak?
A hat személyre szóló kedvezmény egy húszas, amit, ha hatfelé osztunk, 3,33 jön ki. Ha mindenki számlájából egyformán vonnánk le a kedvezményt, akkor az ötödik és hatodik ember nem hogy ingyen enne, hanem még pénzt is kellene kapniuk azért, hogy esznek. Ezért a vendéglős azt javasolta, hogy a fizetendő összegek arányosan csökkenjenek; neki is állt kiszámítnai, hogyan alakulnak a számlák.
A számolás eredményeképpen az jött ki, hogy az ötödik embernek semmit sem kell fizetnie, a hatodiknak 2 fabatkába kerül az ebéd, a hetediknek ötbe, a nyolcadiknak kilencbe, a kilencediknek 12-be, míg a tizedik 52-t fizet a korábbi 59 helyett. Mind a hatan jobban jártak mint azelőtt, az első négy pedig továbbra sem fizet semmit.
Ám egyszer az emberek elkezdték összehasonlítani megtakarításaikat:
– Én csak 1 fabatkát kaptam a 20-ból – mondta a hatodik, a tizedikre mutatva: de ő hetet!
– Igen, igaza van – kiáltott fel az ötödik – én is csak eggyel jártam jobban! Nem igazságos, hogy ő hétszer ennyit takarított meg!
– Igaz! – kiáltotta a hetedik – ő miért kapott hetet, mikor én csak kettőt? Mindig a gazdagok nyúlják le a legtöbbet!
– Várjunk csak! – kiáltott közbe az első négy kórusban – mi semennyivel sem részesedtünk a megtakarításból! Ez a rendszer kisemmizi a szegényeket!
A kilenc körbevette a tizediket és agyba-főbe verték.
Másnap nem is jelent meg ebédkor, így a kilenc nélküle foglalt helyet és ebédelt. Ám amikor eljött a fizetés ideje, rájöttek egy fontos dologra: 52 fabatkával kevesebbjük volt, mint amennyibe ebédjük került!
Nos, hölgyeim és uraim, így működik a sávos adórendszer. Egy adócsökkentésből azok részesednek nagyobb arányban, akik több adót fizetnek. Adóztassuk őket túl, támadjuk őket gazdagságukért, és a végén nem látjuk őket az asztalnál.
Érdemes azt is végiggondolni, hogy egykulcsos adórendszer esetén mindannyian 10 (8) fabatkát fizetnek – azok is, akik sávos rendszer esetén ingyen ebédeltek…